Minket magyarokat nem nyom az esélyesség terhe, tekintve, hogy nem vagyunk jogosultak résztvenni a mundialon. A \"térség\" csapatai közül kijutott Horvátország, Szerbia-Montenegró (amely közben csak Szerbia lett - a szerk.), Ukrajna, illetve sosem voltam tisztában a \"térségünk\" fogalmával - azonban gyanítom, hogy a volt kommunista blokkról lehet szó - ide sorolnám még Cseh- és Lengyelországot. Ezek közül már csak az ukrán \"barátaink\" tartják magukat, és gyanítom, hogy ők is már csak egy meccset fognak játszani...
Amíg én, mint futballszerető, ámde a küzdelemben nem érdekelt nézem a meccseket, és fogyasztok sört, bort, pálinkát, addig egy NDK-s prolinak is van kit bíztatnia, holott néhány évvel ezelőtt még fölnéztek ránk, ellepték a Balatont, és pitiztek, hogy nyissuk meg a határt, stb., ma meg már azt sem tudják merre van Magyarország. Csapatot ők sem tudtak küldeni a vébére, csak Ballackot, mégis érdekeltek, és nagyhatalom, meg esélyes csapat, valamint házigazda... Persze csak a keserűség szól belőlem, mert mi még mindig abban a csónakban evezünk, amelyben - mint írtam: nem valami régen - ők is. Ennek értelme kettős. Ők ugyanis képesek voltak végleg leszámolni a komcsikkal, és újraegyesítették az országot. (A nemzetet nem (teljesen)). Mi nemhogy a nemzetünket és országunkat nem tudtuk újraegyesíteni, de még csak a labdarúgásunkkal sem tudtunk mit kezdeni, és most nem a régi elvtársak ülnek a nyakunkon, hanem azok leszármazottjai. Óriási.
Megosztás |
Név
gmail.com
MSN
Yahoo
Zene
Könyv